terc

próbálom megérteni magamat.

(hm. ennyi. a vállrántásra

rugózik az ágy)

ülök és csak nézek ki az ablakon.

földszint.

csak úgy, mint az ókoriak

szavakban maradok

fent

szürkül a plafon. zsírosodik a teagőztől,

felakad a szemem, de a mosoly miatt

egyenesbe jön.

annyit érek, mint a forgalmas városban

a visszhang.

a fájdalom sajátunk.

élmény. érdekes, hogy örömmel, tág

pupilákkal beszélünk róla.