terc
próbálom megérteni magamat.
(hm. ennyi. a vállrántásra
rugózik az ágy)
ülök és csak nézek ki az ablakon.
földszint.
csak úgy, mint az ókoriak
szavakban maradok
fent
szürkül a plafon. zsírosodik a teagőztől,
felakad a szemem, de a mosoly miatt
egyenesbe jön.
annyit érek, mint a forgalmas városban
a visszhang.
a fájdalom sajátunk.
élmény. érdekes, hogy örömmel, tág
pupilákkal beszélünk róla.