valami találkozás

a csend ügyetlenkedik.

próbálkozom megszólalni,

összeesünk csettintésre.

(egy szabad sort hagynék, hogy fellélegezzek,

legalább, hogy itt felálljak)

a legnagyobb hazugság, az ölelés.

az árnyékunk kikötött kutya,

radiátorokban visszautasított szívek.

csak én hiszem azt, hogy minden rendben lesz.

(lenyelem az ásításokat, jól lakom)

holott igazából semmim nincsen.

© 2017 Pignitzky Gellért
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el