48 óra

é(l)nek, akár

rózsaszín az időben.

utcákon széttaposott szilvák illata,

szeretem

ahogy a villogó telefonfülke

és a karját nyújtó plakátember

találkozik velem hetente.

liftbe szálltam már, én vagyok a hatodik.

az asztalra dobott mai újságban

a tegnapi hírek.

(igyekszem, te csak elmész

mindent leírok, két napja nem aludtam,

szaggatott a vonal az utakon, ollóval

kettévágom, de ez így vers nekem

és ez a fontos.)

de a kávé megment tőled

az én arcom az életem,

a tiéd, csak a fikciója.

ha a szél fúj,

tudom, hogy mással ébredsz.

táncolnak a hangok

a hajszálaid között.

te nem dohányzol

csak hazudsz nekem.